Rólam

Anya vagyok, nő és szenvedélyes futó.

Nem tudatosan kezdődött, csak együtt alakult ki minden és formálódott azzá az egységgé, ami most már az életem.

27 éves koromtól 3 és fél év alatt egymás után jött a 3 porontyom ajándékként az életembe, ami fenekestül fel is fordította azt. Felfordította az érzelmeimet, a napi menetrendemet, a felelőtlen élet jobban háttérbe szorult. Ennek 11 éve és ebben a 11 évben szép lassan átalakult az életritmusom. Tulajdonképpen a család mellett – ami azt gondolom a legtermészetesebb érzés és kötelék az ember életében – a saját magammal töltött időt a sportban találtam meg.

A futás szerelem lett, a triatlon pedig vendégként kopogtatott, amikor lesérültem az egyik nyáron és olyan jól kijöttünk egymással, hogy itt ragadt. Mindez persze olyan nehézségeket szül, hogy egyre jobban kell a megemelkedett edzésszámnak helyet szorítani. De mindig ott zakatol a fejemben, hogy arra van időm, amire szeretném, hogy legyen. Mindent meg lehet oldani, mindenre lehet időt szakítani, illetve arra biztosan, amit nagyon szeretnék.

Azt vettem észre, hogy az embereknek a mai életritmusban nincs idejük a gondolkodásra. Az emberek kikapcsolódni szeretnek, de kikapcsolni nem. A klasszikus értelemben vett saját magunkkal töltött idő már nem divat, és önzőséggel aposztrofálják. A magányos, monoton sport kikapcsol, lélek- és jellemfejlesztő és új értelmet, új célokat, kitartást és akaraterőt ad. Átváltozás a szó szoros értelmében.

Ugyanakkor a sport és az esztétikum mindig kéz a kézben járt nálam. Volt idő, amikor azért sportoltam, hogy csinos maradjak, de most már magamért, a lelkemért sportolok és mellesleg karban is tartja a testem, ami őszintén megvallva, azért mégsem annyira marginális.

Szeretem az esztétikusat, szeretem az arányosságot, szeretem a törékenységet, szeretem a kitartást, szeretem az erőt, szeretem az eleganciát, és szeretem azt a szépséget, ami mögött munka és lélek lakozik. Erre törekszem, ebben érzem jól magam.

Átlagos nő vagyok, civil munkával, huncut gyerekekkel és átlagos életkörülményekkel, ugyanakkor szerető környezettel. Szeretném, ha az utca női is elhinnék, hogy munka és család mellett is lehet célokat elérni, lehet időt szakítani magunkra, van létjogosultsága annak a női vágynak, hogy szépek maradjunk. Ez nem pénz, hírnév vagy genetika kérdése. Ez egy döntés.